A merre járok, merre nézek,
Fény, illat, bűvös szép igézet.
Ti juliusi szép napok,
Ragyogjatok, ragyogjatok!
Szálljon napod arany
sugára
A szenvedőknek homlokára:
A melegítő, enyhe fény
Szegény betegnek új remény.
S lopd be magad a szívbe mélyen,
Bú, gond előled messze térjen
S hol tört szívek sóhaja kel,
Váltsad vidám kaczajra fel.
S a merre szállsz, gyengéden hintsd szét
A békességnek drága kincsét
És zengjen tőle a határ:
Csengő harang, dalos madár…
Csupa szín, fény, nincs semmi árnyék,
Mint hogyha mennyországba’ járnék.
Ti juliusi szép napok,
Ragyogjatok, ragyogjatok!
Forrás: A Természet 2.
évf. 22. sz. 1899. júl. 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése