Eljöttél ismét drágalátos,
Soka ígérő kikelet;
Szívembe hogy beleheld már most
Újjá teremtő lehedet.
Ha ezt ugyan megteheted.
Rég elvesztém már ifjúságom
És egyetlen szerelmemet;
Eloszlott szép ábrándvilágom.
Hogy téged elvesztettelek.
Számomra nincs már kikelet.
A fácskát, amely hajló, zsenge:
Élesztheted ha akarod;
A fűszálat, mely vékony s gyenge:
Könnyen életre hívhatod,
- A korhadt fát nem hajthatod!
Forrás: A Természet 3.
évf. 19. sz. 1900. jún. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése