Nagykelepű gólyamadár!
Őszre fordult az idő már.
Ingoványos mocsarakban
Mért bolyongsz itt egymagadban?
Lám a többi társad immár
Tengereken messze túl jár!
Mért nem keltél te is újra
Velük együtt légi útra?!
Hiszen eddig évről-évre
- Velük szálltál szebb vidékre!
Látod, itt már ide s tova
Csendes lesz a nádas tava.
Éjszakánkint hűvös szél jár,
Avarrá lesz már a határ.
Bizony itt már nemsokára
Jég borul az ingoványra.
Gyíkok, békák tova tűnnek:
Vége lesz a víg szüretnek.
Mért nem térsz hát jobb hazába?!
- Elpusztulsz itt bizonyára!
Oh ne is szólj! tudom immár
Mért bolyongsz itt gólyamadár?
Nem voltál te, nem is oly rég,
Ily szomorú, bánatos még.
Volt hű társad éveken át
Megosztá az élet gondját
S hol nem járnak vad
szélvészek:
Nádas házon enyhe fészek
S örömödet hogy fokozzák,
- Itt nőttek a kis fiókák.
Ámde egyik rémes éjjel
Vad zsivaj száll szerte-széjjel.
Kong a torony vészharangja,
Csapkod a láng, föl magasba.
Zsarátnok gyűl a tetőre:
Tüzet fog a fészek tőle,
A fojtó füst gomolyogva
Betódúl kis otthonodba
S szörnyű végzet! veszni látod
- Hű társad és kis családod’!
Hajh! azóta szárnyszegetten
Csak bolyongasz búsan itten.
S a mióta nincs hű párod –
A határt csak magad járod,
Felkutatva minden helyet,
Melyet ő is megjárt veled
S ingoványról-ingoványra
Barangolva, kelve-járva,
Ereken át, lápokon át,
- Keresed a lába nyomát.
Nem csodálom, értelek már
Szegény, árva gólyamadár!
Mért is vágynál szebb hazába,
Tengeren túl, messze szállva?!
Ide csatol minden téged,
Emlék itten minden lépted;
S akár itt vagy, akár ottan,
Őnélkülök – ott is tél van.
… Értelek már s szánlak is már,
Szegény, szegény gólyamadár.
Forrás: A Természet 3.
évf. 4. sz. 1899. okt. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése