Bágyadt kék színű pára
Köröskörül,
A hold ezüst sugára
A fákra ül.
friss hó fehérbe vonta
Az árkot, útat,
Állat vagy embernyomra
Mi sem mutat.
Olyan halálos néma
A rengeteg,
Tar ágon egy pinty néha
Meg-megremeg.
De ím a néma légbe
Cseng tiszta hang,
Hallatszik messzeségbe
Az estharang.
Bokor, fa megrezegnek,
Kél méla nesz:
A puszta rengetegnek
Imája ez!
Forrás: A Természet 9.
évf. 1.sz. 1899. okt. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése