Akácz bódító illatával
Telik meg most minden zugoly.
Langy esti lég, akácza-illat
Édes mámorban összefoly.
Virágzol pusztán, bércztetőkön,
Bármilyen árva s elhagyott
S a nagyváros poros utczáin
Terjeszted édes illatod.
A nagyváros szegény fiának
Illat szavával hirdeted:
Lásd, nyujtott néked is virágot
Kövek között a kikelet.
Csak rólad tudja, hogy tavasz van,
A város sápadt gyermeke,
Hisz ide nem hat fény, se szellő,
Se pintymadárnak éneke.
Tavaszi álmot lopsz a szívbe,
Hol nincs öröm, nincs enyhe fény.
Te vagy a szegények virága,
Talán azért szeretlek én.
Forrás: A Természet 3.
évf. 20. sz. 1900. jún. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése