A nap forró aranysugára
Perzselve tűz füvekre, fára.
Fakó szín ül a levelekre,
Az útról szálló por belepte.
Madár se szól, szellő se lebben
A perzselő, száraz melegben.
A kis patak is olyan lomha,
Mint hogyha ébren nem is volna.
A mályvák s kankalinok nyilnak,
De nem száll róluk édes illat.
Gubbaszt egy fecskefarkú lepke,
De tova szállni nincsen kedve.
Kék pára rezg a forró légben,
Bárányfelhő sincs fent az égen.
Hallgat a mindenségnek ajak,
Mint hogyha bilincs volna rajta.
Mint hogyha a földre leszállna
A természetnek örök álma.
S többé fel sohsem ébrednének
Virág, szellő és madárének.
Forrás: A Természet 1.
évf. 23. sz. 1898. aug. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése