Holdvilág a hóra
Tört, halovány fényt vet,
Elaludt csendesen,
Alszik a természet;
Megdermedt a föld is,
Nem mozdul a lég sem.
Fényes csillag-csillár
Függ a magas égen.
Elszállott a madár,
Nem száll már a harmat,
Elérkezett hozzánk
A hideg éghajlat,
Befejezi a mult,
s kezdi az uj évet,
Magyarország felett
Lassan által léptet.
Nincsen ilyen tájék,
Sehol a világon,
Itt az egész földet
Magam előtt látom.
Éjszak, hol örök hó,
Dél, hol virulás van,
Elvonul előttem
Az év négy szakában.
S ez a változás itt,
Melynek nincsen vége,
Az örök valóság
Mély értelmű képe;
Mulandó az élet,
Látszat a halál csak,
Hirnöke a tél is
A feltámadásnak.
Melyet ablakomra
A fagy keze rajzol,
Ez a jégvirág is
Tanúság ím arról,
Álmában a télnek
Képzelete ott jár,
A mit valóságban
Hoz a virágos nyár.
Forrás: A Természet 2.
évf. 1. sz. 1898. nov. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése