Te nem születtél,
Mégis megvagy.
Alakod sincs
S erős vagy, meg nagy.
Nem élsz, mégis itt jársz közöttünk.
Te sohse halsz meg,
Csak mi, akik veled kötöttünk.
Hogy mi születtünk,
Az által lettél.
S mi meghalunk,
Mert te születtél.
Neked nincs arczod, mégis szép vagy.
Te vagy az űző
S űzöttnek mégis menedék vagy.
Mindig új vagy,
És mégis régi.
Te földi volnál
S mégis égi.
Nem vagy angyal és mégis jobb vagy,
Ördög sem vagy bár,
De a pokolnál mégis rosszabb.
Ellenségünk vagy
S jóbarátunk,
Láthatatlan
És mégis látunk.
Eljösz hivatlanul is gyakran.
És hogyha hívunk,
Otthon maradsz titkos lakodban.
A fiatalok
Te tőled félnek.
S szeretnek a
Hűlt vérű vének,
Nincs koronád s mégis király vagy.
Te parancsolsz itt
Minden népnek, minden királynak.
Ma itt mi élünk
S ha te ott vagy,
Te élsz s mi leettünk
A halottak.
Megunnánk nélküled magunkat,
Mi nem szeretünk
S megcsókolsz mégis mindnyájunkat.
S nekem szebb vagy
Az angyaloknál.
Szeretnélek, bár
Sárba dobnál…
S ha megölsz, én akkor is áldlak,
Mert én szeretlek!
Mert te a megváltó Halál vagy!
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. IX. évf. 1909.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése