Dr. Thaly Kálmán (1839-1909) halála és temetése

Debrecen sz. kir. város I-ső választókerületét és az egész országot mélységes gyász érte 1909. év szeptember hó 27-én. Thaly Kálmánnak a magyar nemzet nagy fia, a tudós történetíró, Debrecen díszpolgára s első  választókerület országgyűlési képviselőjének hazájáért és nemzetéért lángoló nagy szíve e napon megszűnt dobogni.

Váratlanul, a Trencsén-megyei Zaplaton érte utol a halál. Polyák Béla országgyűlési képviselő, régi, meghitt barátja körében.

Thaly Kálmán utóbbi időben elbetegesedett s folytonos álmatlanságról panaszkodott. Már ez év tavaszán halálsejtelmek gyötörték. Meg is írta ezt ő, az őt jellemző őszinteséggel, Kovács József debreceni polgármesterhez intézett magánlevelében.

Csupa panasz e levél. Azt írja, hogy nagyon beteg, az orvosok eltiltották minden szellemi munkától; brómot és ópiumot szedetnek vele. A levél szélén még külön is megjegyzi, hogy ez a sok méreg, amit szedetnek vele, megöli. Majd írja, hogy végnapjai közeledtét érzi, utolsó soraiban pedig szinte végbúcsút mond a polgármesternek.

Halálsejtelmei, fájdalom, csakhamar valóra váltak! Hetven éves korában hunyt el.

A legerősebb lelkű, legmélyebben járó szellemű egyéniség ment el körünkből. Törhetetlen és lángoló fajszeretete volt vezérlő csillaga; de nem vakon követte, hanem a tudomány világító szövétneke mellett. Ahol a világosság nem volt elég nagy, ott maga teremtett nagyobb világosságot. A búvár erejével hatolt előre. Egyike volt a legnagyobb történészeknek. De speciális búvárlatának tárgyává tette a kuruckorszakot. Senki mélyebben nem hatolt be a Rákóczi-korszakba. Egyéb tudományos kutatásai is értékesek, de nevét a magyar tudományos irodalomban az a körülbelül ötven kötetre rúgó mű tette halhatatlanná, amelyet a Rákóczi-korszakról írt. Tudós társaságunk e munkálkodása alapján választotta tagjává.

Törhetetlen híve volt a függetlenségi eszméknek. Az országgyűlés képviselőházának 1876 óta volt tagja. Legnagyobb törekvése az volt, hogy Rákóczinak és a többi kuruc hősöknek hamvai hazaszállíttassanak. Ez a vágya és törekvése tudvalevően teljesült.

Legemlékezetesebb politikai akciója az volt, amikor 1904. március 10-én felszólalt a képviselőházban s e felszólalás vetett véget az akkori nagy obstrukciónak. Ennek a felszólalásnak külön emlékérmet verettek, melynek körirata ez: „Harczok irójának – béke szerzőjének.”

Az egész országban mindenfelé mély megilletődést keltett Thaly Kálmán váratlan halála. A politikai és tudományos világ valamennyi számottevő faktora sietett leróni kegyeletét a nemzet nagy halottja iránt. A részvétet nyilvánítók közül nem maradt el a király sem, aki kabinetirodája útján a következő táviratot intézte az elhunyt családjához:

„Nagyságos Thaly László országos képviselő, Pozsony, Palugyay-szálló. Ő cs. és apostoli királyi felsége mély sajnálattal értesült Thaly Kálmán őnagyméltósága elhunytáról és megemlékezvén a megboldogultnak a tudomány s a közélet terén szerzett kiváló érdemeiről, őszinte részvétet nyilvánítani méltóztatik. Legfelsőbb parancsra a kabinetiroda.”

Debrecen város is sietett kifejezést adni kegyeletes érzésének; úgy a hatóság, mint a függetlenségi és 48-as párt, kimondották üléseikben, hogy a nagy férfiú emlékét jegyzőkönyveikben megörökítik, - ravatalára koszorút helyeznek s temetésén küldöttségileg fognak részt venni.

Thaly Kálmán holttestét éjjel tizenkét órakor, a zsolnai személyvonaton vitték Polyák Béla alsózablati kastélyából Pozsonyba. A holttestet Wester Lajos, a pozsonyi evangélikus temetkező intézet vezetője kísérte. Az állomáson a város részéről megjelentek dr. Vámossy István tiszti főorvos és Berg Jenő fogalmazó. Szakadó esőben érkezett meg a vonat, melynek utolsó kocsija hozta a halottat. Amikor a kocsi ajtaját lezáró pecsétet feltörték, hatalmas faláda lett látható, rajta piros és sárga rózsából készült bokréta. A faládában volt az ezüstszínű kettős érckoporsó.

A temetés szeptember 30-án délután 4 órakor ment végbe Pozsonyban az országgyűlés képviselőházának, a tudományos társulatoknak és az egész országnak nagy részvétele mellett. A temetésen Debrecen városát Kovács polgármester, Oláh Károly és Szabó Kálmán tanácsnokok képviselték; - a debreceni függetlenségi és 48-as párt képviseletében pedig dr. Tüdős János vezetése alatt dr. Fejér Ferenc, dr. Kiss György, dr. Derekasi István és Török Bálint (nejével) jelentek meg. E küldöttségekhez csatlakoztak: Weszprémy Zoltán főispán, dr. Bakonyi Samu és Csanak János országgyűlési képviselők is.

A ravatalt az evangélikus templomban állították fel. Délelőtt az egyes testületek koszorúzták meg a koporsót, közöttük Mérey Lajos orsz. képviselő, a képviselőház koszorúját tette le. Kovács József polgármester Debrecen város koszorúját; dr. Tüdős János pedig az I-ső választókerület koszorúját; ugyancsak ő tette le a tiszántúli ref. egyházkerület és a Csokonai-kör koszorúját is.

Már délután 3 órakor sűrű tömegben vonult a gyászoló közönség a templomhoz.

A koporsót a templom hajójának közepén helyezték el és nemzheti színű zászlóval födték be, melyet a Budapest IX-X. kerületi függetlenségi párt ajándékozott az elhunytnak, midőn Debrecen kibontotta a függetlenségi zászlót. A koporsó körül Pozsony vármegyének és mindazon városnak hajdúi állottak kivont karddal, amelyeknek Thaly Kálmán díszpolgára volt, köztük a debreceni városi hajdúk, kik remek díszruhájukkal és ügyes megjelenésükkel általános feltűnést keltettek. A koporsó fejénél pedig a képviselőház egyenruhás huszárja állott. A templomban foglaltak helyet a pozsonyi hatóságok, a megjelent testületek, körök és egyesületek.

A koporsó körülfoglalt helyet a megboldogult rokonsága: Thaly László, Thaly Dezső és Thaly Lajos, továbbá jó barátja, Pávai Vajna Gábor.

A gyászszertartás délután 4 órakor kezdődött. Balogh Elemér református lelkész magas szárnyalású beszédet mondott. Ima után a koporsót kivitték a templom előtti nagy térre, ahol gróf Apponyi Albert az országos függetlenségi és 48-as párt nevében búcsúztatta el a halottat.

Azután Berzeviczy Albert a tudományos akadémia és a történelmi társulat nevében mondott búcsúbeszédet.

A képviselőház nevében pedig Mérey Lajos búcsúztatta el a nagy halottat.

A beszédek elhangzása után megindult az ezrekre menő sokaság az evangélikus temetőbe s kísérte a nagy halottat utolsó útjára, kinek koporsóján ott volt az a selyem zászló, amellyel az elhunyt egykor a függetlenségi eszméknek diadalt aratott. Képviselők és főrendek, testületek és társulatok, városok és pártok képviselői követték a koporsót a gyászoló családon kívül hosszú, végtelen sorban, mígnem a harangok örökös zúgása közepette megérkezett a menet a temetőbe, hol a sírnál Pávai Vajna Gábor a Toldi-kör nevében mondott búcsúbeszédet s utána dr. Tüdős János búcsúztatta el a debreceni függetlenségi és 48-as párt nevében a nagy magyar városnak több mint negyedszázad óta szeretve tisztelt nagynevű képviselőjét.

Több társulat képviselője mondott még ezután búcsúztatót, melynek elhangzása után visszaadták az anyaföldnek a nagy ember porrészeit.

Otthon pedig Debrecenben a temetés ideje alatt szomorúan, bánatosan búgott az öreg Rákóczi-harang… Siratta a nagy kurucot, a „harcok íróját – a béke szerzőjét” s a nagy fejedelem megdicsőült íródeákját.

Thaly Kálmán, Debrecen város I. kerületének nagy emlékű országgyűlési követe immár örök álmát nyugossza a maga által épített pozsonyi sírboltban, a kegyeletes emlékezés pedig formákat keres, hogy az ő emlékét miképpen lehessen legméltóbban megörökíteni.

Pozsony városa eltemettette, a pozsonyi Toldy-kör pedig országos gyűjtés útján díszes síremléket készül neki állítani. Debrecen városa még életében emelt számára ércnél maradandóbb emléket, midőn 40,000 koronás alapítványt tett dr. Thaly Kálmán nevére a debreceni egyetemen; azonban még ezzel nem merült ki a kegyelet és hála a nagy hazafi és történettudós emléke iránt.

Thaly Kálmán végrendeletében nem felejtkezett el Debrecen városáról és igen becses az az örökség, mely tőle Debrecen számára maradt. Áldott legyen emléke!

Forrás: Debreczeni Képes Kalendárium. X. évf. 1910.