- A Kossuth-Dalkörben –
Szép lobogónk, csattogjon a szárnyad!
Minden utad győzelemmel járjad.
Legyen áldott háromszínü selymed,
Sohse kelljen kudarczot viselned.
Csókolgasson csókos-ajku szellő,
Arany-napfény, szikrázva szökellő.
Ha szélvészek csatakürtje harsan:
Vészmadárként röpködj a viharban.
Légy a fának virágfürtös lombja,
Mely alatt búg az erdő galambja,
Légy az égnek zivatar felhője,
Földet rázó harczok hirdetője!
Te alattad lelkesedve zengjük,
Összecsengő szivveréssel, együtt:
Mi felgyujtja e fagyos világot,
A szerelmet és a szabadságot.
Az a szent név, mely ott ragyog rajtad,
Lelkesiti lelkünket, ha lankad,
Sugarában, ha megfürdik lelkünk:
Ugy érezzük, hogy ujjászülettünk.
Az a szent név:naptűz csillogása,
Viharlángok véres villogása.
Tüzestorku ágyúk mennydörgése,
Széjjelzuzott bilincsek csörgése.
Az a szent név: hitünk, imádságunk,
Reménységünk és egész világunk
Lángra lobban tőle szivünk vére:
Dicsőség a nagy Kossuth nevére!
Forrás: Debreczeni Képes Kalendárium. XI. évf. 1911.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése