- Szavalta Fakó Gyula
az „Egyetértés” önképző dal- és zeneegyletnek 1908. évi augusztus hó 16-án,
Debreczen sz. kir. város székháza udvarán tartott zászlóavatási ünnepélyén.
–
Mint násza napján a boldog menyasszony
Bontott fátyollal áll a lobogó.
Selymét, aranyját csókba füröszti
Az Isten napja, a fenn ragyogó.
Vőfélytársak, kik körülötte álltok,
Jertek velem és köszöntsétek őt.
Most esketik a dalok lobogóját,
Dalt hát hozzá, itt a násznép előtt.
Akiket ez a lobogó vezet majd,
Katona mind: az élet katonája.
Érdemrendjük az a sötét barázda,
Mellyel a gond homlokuk boronálja.
Csataterük a munka harci sikja.
Fegyverük élét nem szennyezi vér
S győzelmük dija nem a büszke pálma:
A becsületes fekete kenyér.
Elfáradván a nehéz küzdelemben,
Szárnyad alá jönnek pihenni majd,
Hol verejtékes arczuk melegére
Hüvös szellőt selymes lengése hajt.
Arany díszedről fény csillan szemökbe.
Szivük megindul és mindent kivall:
És szárnyad alatt karonfogva járnak,
Egymásra lelve a munka és a dal.
Valaha régen, apáink regélik,
A munka és dal egy-testvér vala,
Virágos, nyájas mühelyablakokból
Együtt olvadt ki ütemes zaja.
Más idők jöttek, a kémények alján
A szénsalakban nem nyilik virág,
A két egy-testvér elszakadt egymástól.
Közéjük nőtt egy idegen világ.
Te lobogónk, te légy az egyesitő,
Te fogd most kézen a testvéreket,
S a munka és a dal harsogva zengi
Testvér dalában háláját neked.
Fehér kebledre lelkünk odahajlik
És ellágyulva dalba fakadunk,
Felavatunk, te dalok lobogója
S téged köszönt im legelső dalunk.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. IX. évf. 1909.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése