Annak a leánynak, akit én szeressek.
Puha legyen a szine, int a bársony!
Fehér patyolat legyen a lelke,
Mely sirni tud a könnyhullatáson!
Annak a leánynak, akit én szeressek,
Nyitva legyen a szive én előttem,
Ne kaczagjon rám, mikor én zokogok,
Ha már a képét a szívembe szőtteni…
S annak a leánynak, aki az enyém lesz,
Én legyek csak az egyedüli vágya!
S ha vétkezem is, takarjon engem
Forró szerelme tiszta palástba!
Annak a leánynak, aki az enyém lesz,
A lelke legyen csupa imádat!
S csak fele szivével szeressen engem:
Másik felével édes hazámat.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. IX. évf. 1909.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése