Homokra épit, - ugy mondja az Irás, -
Ki az Úr nélkül tervez valamit.
Csakis az áll meg, amit a halandó
Az Urnak félelmére alapit.
Az Úr félelme mindennek alapja,
Ki rá épit, házát sziklára rakja,
S legyen bár e ház alapja homok:
Az Úr kegyéből az állani fog.
Mert akinek nincs más gyámolitója,
Ha tiszta szivvel küzd és dolgozik:
Gyámolitója lesz annak az Úr és
Mellette áll a végső gondokig.
Jöhet vihar, mely szálfákat letördel
S a gyenge füszál megbuvik a földdel,
Jöhet földrengés, kőszikla ledül,
S kis madárfészek lám megmenekül.
Akik hajdanta idetelepedtek,
A szegénység vándormadarai,
S verejtékkel tapasztott falaikhoz
Kezdék fészkük hozzá ragasztani,
De sokat is tudnának szólni róla,
Ha kikelne a sirok sok lakója,
És álmaik és csontjaik felett
Látnák ez álmodott szép ünnepet.
Harmadfélszáz tavasz nyilt el azóta,
S harmadfélszázszor hullott le a hó.
Mióta itt a homoktenger hátán
Kikötött a legelső kis hajó.
Nem volt annak vitorlája, se gépe,
Ment ismeretlen sorsának elébe.
Isten nevében csak partot fogott
S müvelni kezdte itt a homokot.
Ma város áll a pusztaság helyén és
Sürü falak közt hullámzik a nép,
Mutatja im a munka diadalmát
Kereteiben ez ünnepi kép.
S hálával száll lelkünk vissza a multba,
Kiktől a jelen erkölcsét tanulta.
Oh emlékökben áldva legyenek
Az alapitók, a névtelenek.
S Te, küzdelmünknek örök pártfogója,
Hatalmas Isten, légy tovább velünk,
Adj házainkba boldog békességet
S áldást a földre, melyet mivelünk.
Ki meglátod az óriást s a gyengét,
És nem bántod, ki másnak maga nem vét,
Óh légy őrtálló a gyengék felett,
Védd meg a k üzdő kis homokszemet.
(* A Homokkert 250 éves
fennállásának 1911. július hó 2-án tartott emlékünnepélye alkalmából.)
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. XII. évf. 1912.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése