Ezek a bolthajtásos termek
Elterpedt, lomha, nagy falak,
Itt mindig csak tavaszok jártak
S mégis itt minden ősz maradt
Az ó-bolthajtások alatt.
Márcziusokban szikra kelt itt,
Rügyet bontottak a kövek. –
Szikrák, amik ha lángrakapnak,
Világgá szórják fényöket –
Rügybe bomlottak a kövek.
Rájuk csaptak, komoran akkor
Vasálczás, jéghideg kezek:
Nem kellett ott láng, ifjúság
Csak réghalál, emlékezet
Fakult, koporsós szók felett.
A falak a szikrákat itták –
mennyi kincs van elrejtve itt!
Évszázadoknak Márcziusa
Itt hagyta hitét, álmait,
Mennyi szent tűz van rejtve itt!
- Mikor május végén a fák
Virágai kibomlanak:
Megrezdülnek a rossz kövek mind
Az ó-bolthajtások alatt.
És szikrát szórnak a falak.
Megtelik örök ifjúsággal
A törött szárnyak háza ott:
Felkelnek mind az eldobottak,
A porbavertek, lenézettek,
Kikre a vaskéz lecsapott.
Álmok, kibontják szárnyukat,
S a lángok szent sugarinál
Kopottan, büszkén, bús keservvel,
Ott suhan el szép glóriásan
Csokonai Vitéz Mihály.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. IX. évf. 1909.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése