I.
Szegény volt az apám, anyám,
Szegénységre születtem.
Nincs is nekem a világon
A szivemnél egyebem.
Azt is régen elrabolta
A legszebbik, a legjobbik kisleány.
Hej! De hogyha visszaadná…
Akkor lennék én csak koldus igazán.
Nem kérek én az Istentől
Gazdagságot, kincseket.
Csak egy az én imádságom:
„Adjon nekem tégedet!”
Ha engem a két gömbölyű
Fehér karod szerelemmel átölel,
Kincset ér a boldogságom!
Nem cserélek a világon senkivel.
II.
Gyöngyvirág az én galambom virága
Azt viseli a szép szőke hajába’
Udvarában bimbót terem minden ág.
A szive is, a lelke is
Olyan fehér, mint a nyiló gyöngyvirág.
Ősz az idő. sárgul a fák levele.
Lelkünk mégis napsugárral van tele.
Elhervadt már a gyöngyvirág. Nem terem.
De hű szivünk szép virága
- A szerelem – nem hervad el sohasem.
III.
Százforintos bankóm
Volt a lajbizsebben.
Azt kérdi a rózsám:
„Hol van? Hová tettem?
Nem vehettem rajta
Se hat ökröt – lelkem –
Se nagy házat…
Elhuzta a banda
Értte a nótámat.
Százforintos bankó
Nincs már a zsebemben.
De a nóta most is
Itt cseng a fülemben.
Ne haragudj rózsám!
Eszem azt az édes
Piczi szádat.
Hisz’ a banda ingyen
Csak nem muzsikálhat.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. X. évf. 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése