- Erőss Lajos ref.
püspök tiszteletére 1908. nov. 17-én tartott díszelőadáson szavalta Gyöngyi
Jolán, a debreczeni szinház tagja. -
A jégvirágok bibortüzben égnek:
Egy-egy pünkösti rózsa mindenik.
Kék fátyolán át fagyoskeblü égnek
Egy lángoló sziv – nézd – megjelenik.
Nap ragyogása fekete éjfélben,
Bus hófelleg virágesőt havaz.
Nézd: csoda történt e szomoru télben.
Itt a ragyogó, kaczagó tavasz.
Míg szilajon zord északi szél tombol,
Söpör az utczán szikrázó havat;
Hangos örömdal harsog a templomból,
Próféták népe prófétát avat.
Az igazságért küzdők seregében
Csatára készen ott áll a vezér,
Mint az oroszlán: harczoljon aképen:
Míg a szivében ég, lángol a vér!
Óh nem is ember, ki küzdeni gyáva
Dicső, magasztos igazságokért;
Ki hajtja nyakát hitvány rabigába,
Kiből korbáccsal csapolják a vért.
Zuzd a bilincset! Fogd fegyveredet fel!
Hiv az igazság örök csillaga.
Meg vagyon irva: földre szállott egyszer
S igazságért halt az Isten Maga!
És ez a nép, mely vezérét avatja;
Követi hiven – küzdő Istenét.
Nézd: izzó tenger vére zuhatagja,
Égő oltárra viszi mindenét.
Meg nem töri őt a börtön, a gálya.
A szive arany, a keble aczél,
Nem lesz soha ő zsarnok rabszolgája:
Világszabadság előtte a czél.
Próféták népe uj vezért avat ma.
Diszbe a város ezért öltözött
S már lángol a szent harczok diadalma
A jövő foszló felhői között.
Hajnalodik. Küzdő seregünknek
Szive bátran, melegülve dobog.
Emberiség: a tiéd ez az ünnep.
A te kardod cseng, lobogód lobog!
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. IX. évf. 1909.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése