Tipegő faasztal, ócska, kopott,
Megkoronázva sok ó, porlepte könyvvel;
Köztük fonogat egy kis szürke pók
Dolgos türelemben, süket közönnyel.
Aranybetűs szép könyv, mint egy halott
Fekszik előttem, merevedve, nyugodtan;
S a piczi szörnynek rajta futásán
Izma se rándul meg, szíve se dobban…
Papirdarabon mellette a dal,
Vergődik sírva, pihegve, haldokolva…
A pók már lassan a könyvhöz’ kötözte…
Óh, de van-e kéz, mely ujjaival
A vágyak leplét a mi szemünkre fonva:
Szívünket valamikor összekötözze…
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. IX. évf. 1909.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése