Utczáról-utczára elmerengve járok,
Keresek egy régen rombadőlt világot.
Mintha egy-egy nyom még meg volna belőle
Keresem, keresem a Kossuth-utczáról
Ki a Nagyerdőre!
Utczáról-utczára mélázva bolyongok,
Integetnek felém az akáczfa lombok.
Alig ereszt tovább a virág alóluk…
Mintha álmaimnak egy fehér darabja
Integetne róluk!
Utczáról-utczára szomorubban járok,
Keresek egy régen rombadőlt világot.
Lehet, igaz sem volt, - tán csak én álmodtam,
Valamikor ilyen akáczfavirágos
Tavaszi napokban!
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. XII. évf. 1912.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése