Én a felébredéstől félek,
Mikor majd rám merednek egyszer,
Sötét, kérdő halott szemekkel:
A megölt ifju évek!
Mikor a lelkem skárlát biborából
Piszkos hamuszinü csuhába vedlik;
S forró, lobogó
szenvedélyek
Más szivek kohó tüzébe térnek
… S a könnyet itt felejtik!
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. X. évf. 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése