Az aradi sikot sirva-riva járom,
Ott alussza álmát a hős „Tizenhárom”.
Ha rájuk tapadt rég hóhér kezeszennye,
Hófehérre mosta őket,
Félistenné tette őket
Magyarország könnye.
Az aradi sikon márványtemplom épül,
Benne tizenhárom gyászos oltár készül.
Fel, a magas’ égig, lángol benn a máglya
Ugy száll fel a mennyországba
Lánczáttépő Magyarország
Szabadság imája.
Az aradi sikon vérpiros a harmat.
Ott tilinkó nem szól. A dal is elhallgat.
Tizenhárom sirból száll a csendes éjben
Vértanuknak néma átka…
Vajh, ki tudja, hátha, hátha
Meghallják az égben?!
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. XI. évf. 1911.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése