Megdöbbentő
baleset híre járja be 1907. május 6-dik napjának reggelén Debrecen városát. Egy
revolverlövés végzetes módon oltotta ki a legnemesebb szívet. Megölte a város
nagy reményekre jogosító költőjét: Vályi Nagy Gusztávot.
Nem
volt érző szív, mely meg ne rendült volna, szem, mely meg ne könnyezte ezt a
rendkívül nagy szerencsétlenséget. szinte hihetetlennek tűnt fel, hogy az a
vidám, bohém természetű ifjú, ki még tegnap jókedélyének sziporkáival
gyönyörködtette környezetét, ma már örök álmát alussza, és ami legszomorúbb,
egy eltévedt bolond ólomgolyó némította el a dalos kedvű poétát!
Fiatal
ember volt, a legeleje szülővárosa aranyifjúságának. A debreceni főiskola
küszöbét nemrég hagyta el, hogy az életharcban valóra váltsa a tehetségéhez
fűzött szép reményeket és íme, a koporsó zárta magába egészen váratlanul a szép
reményeket.
Pedig
még pályája legelső lépcsőjén állott s máris számottevő költői sikerei voltak.
Több irodalmi pályázaton nyerte meg költői alkotásaival a kitűzött
pályadíjakat. Így például 1902-ben a főiskola Szikszai pályázatán a reformáció
emlékünnepélyére írt ódájával, melyet P. Nagy Zoltán meg is zenésített, vitte
el a pálmát. 1903-ban a 150 koronás Kazinczy-díjat nyeri el „Klára kisasszony” című versével.
1904-ben „Gábor diák” című drámája
nyert kitüntetést a Telegdi-féle színmű-pályázaton. E drámáját a debreceni
színpadon elő is adták. Majd a főiskolai régi Magyar Irodalmi Társaság
pályázaton „Márczius Idusára” írt
ódával nyerte meg a 100 koronás díjat. Tovább a Zemplén-megyei Kazinczy-körnél
nyert díjat a „Csokonai száz éves
emlékére írt” ódájával. Később „Katona
dalai” nyertek díjat a debreceni Bulyovszky-pályázaton. Az 1905. évben
ismét márciusi ódával, majd zászlóavatási és az oratóriumi emléktáblát avató
ódával, majd hazafias dalaival nyert díjakat a tőiskolában. A
Bulyovszky-pályázatra ismét nyertes lesz a „Bocskai-nóták”-kal, melyeket P. Nagy Zoltán zenésített meg.
Pályaművein
kívül igen sok szép költeményt írt, melyek mind gazdag költői tehetségének
gyöngyszemeit képezik s további sikereinek a legbiztatóbb előlegeiül voltak
tekinthetők.
És
ez a szép reményekre jogosító ifjú költő valójában csak most bontott volna
szárnyakat, de fájdalom, a végzet útjába állott s idejekorán kicsavarta kezéből
a lantot éspedig szerfelett megdöbbentő módon.
A
fent mondott napon ugyanis az Arany Bika kávéházban egy kerekasztal körül vidám
társaság mulatott. Véletlenül Vályi Nagy Gusztáv is közéjük vetődött. A cigány
szebbnél-szebb nótákat játszott, s a hangulat emelkedett volt. Egyszerre minden
előzmény nélkül egyik mulató ifjú egy új, modern revolvert vett elő zsebéből s
Vályi Nagy Gusztáv felé fordulva mutatta és mondja:
-
Nézzétek csak, milyen új szerkezetű ez a revolver. Csak meg kell nyomni és
rögtön elsül.
Abban
a pillanatban már el is sült a revolver és Vágyi Nagy Gusztávot mellen találta
a golyó.
Az
ifjak mulatsága rémületté vált. A menthetetlen gondatlanság gyászt hozott a
vigalmak helyére. A legnemesebb szív megszűnt dobogni. A szebbnél-szebb dalokat
zengő lant elnémult. Pedig mennyi dal zsongott volna még annak húrjain
boldogságról, szerelemről, dicsőségről; és a virágokat, melyeket a költő útjára
szórtak volna barátai és tisztelői, íme, most már halotti koszorúnak fonja a
kegyelet.
Az
irodalomnak nagy vesztesége az ő váratlan halála, mert ő költő volt a
legjavából. Az ősi főiskolában tűnt fel már diákéveiben, a szemünk előtt nőtt,
izmosodott a tehetsége és még ezután bontott volna szárnyakat igazában, de a
végzet elszólította a férfikor határán az élők közül.
A
baleset áldozatát impozáns részvét kísérte sírjába. A költő barátai,
hátrahagyott költeményeit egy kötetben kinyomtatták, s a begyűlt jövedelemből sírkövet állítottak, melyet Somogyi
Sándor, a szép tehetségű fiatal akadémiai szobrász tervezett.
A
síremlék hazai kőből faragott lant alakú piramis, a húrokat a felülről leomló
borostyánlomb levelei egészen befutják. A piramis alján virágok között egy
gyermek lanttal kezében dalol s mögötte a lepelbe burkolt halál leselkedik
zsenge martalékára. (Lásd mellékelt rajzunkat.)
A
művész a korán sírba szállt nagyreményű ifjú költő váratlan halálát jelképezi
alkotásával. A síremlék e folyó év május havában Vályi Nagy Gusztáv
elhalálozásának fordulónapján állíttatik fel.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. IX. évf. 1909.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése