Oly mozdulatlanul nyugodtak
a kerti fák az őszi fényben.
Talán a nyárról álmodoznak,
csak egy levél hull néha szépen.
Az élet csöndje ez a béke,
a nyugalom e nagy tenyészet,
örök erők szent szövedéke,
lehullt levél én, elenyészek.
Avar leszek majd az avarban,
míg fölöttem a fiatal fák
a lombjaikat diadallal
az örök égnek fölmutatják.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 54. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése