Tengerparti temetőben
Sziklába vájt sír ölén
Itt szeretném átaludni
Örök álmaimat én.
Hallgatódznám, a tengernek
Lázas szíve, hogy dobog
S halk morajként hatolnának
Hozzám a nagy viharok.
Hullám-zúgás gerlebúgás
Lenne nékem idelenn,
Szél-sikongás mint méh-dongás
Andalítna szüntelen.
Nyugtom lenne, óh de mégis
Sejthetném a harczokat
S örök harczról örök békét
Álmodnám a szirt alatt.
(Forrás: Palágyi Lajos költeményei – Bp., 1907. – Singer és
Wolfner, Andrássy-út 10.sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése