2016. jan. 25.

Dsida Jenő: Húsvéti hímestojások (1930.)




Amint karácsonynak, éppúgy húsvétnak is megvan a maga gyermek-romantikája. A régi húsvét-várások hangulata sok-sok esztendő múlva is visszajár az ember lelkébe és olyan jó volna, ha a meg-meglendülő friss tavaszi szél az elmúlt gyermekkort vissza tudná varázsolni. A húsvét sajátos hangulatában - a feltámadási fáklyás körmeneten s a szentelt kalács és sonka-reggelin kívül - nagy szerep jutott a kis nyuszinak és a neki tulajdonított piros tojásoknak is.

Nagy Isten, mekkora volt az izgalom, mikor a nyuszikának elkészítettük a jó puha fészket és húsvét napfényes reggelén kiszedtük abból a szebbnél szebb hímes tojásokat! Voltak közöttük házilag készült, egyszínű piros tojások, de voltak remekbe sikerült, írott tojások is, valódi paraszti kezek avatott munkája.

Akkoriban sokat törtem a fejemet, hogy miképpen háláljam meg a kis nyulacskák irántam való jóságát, de sehogyan se jött szerencsés gondolatom. Most evvel a kis cikkel próbálok viszonzást nyújtani nekik: hátha lendítek vele jobb sorsra érdemes és erősen hanyatlásnak indult iparágukon.

A húsvéti hímes tojások ajándékozása, valamint a húsvéti öntözködés, olyan ősrégi szokás, hogy kevés ember fejében fordul meg a gondolat: miért éppen tojást ajándékoznak az emberek húsvétkor egymásnak? Honnan eredhet ez a szokás, miben gyökerezik és mit jelent az érdekes szimbólum?

Kissé különösen hangzik talán, ha az emberi fejlődéstörténet egyes följegyzett adataira hivatkozunk, de feleletet egyedül ilyen módon kaphatunk.

A tojás ajándékozása és a tojásnak, mint az élet eredetének és szimbólumának tisztelete, Kínában például kétezer esztendős hagyomány. Brahma vallása és az egyiptomiak hite szerint az egész világegyetem egy nagy tojásban alakult ki és abból pattant ki minden létező. A közismert, ősi legenda szerint Castor és Pollux is Léda istennő szentelt tojásából születtek.

Amint látjuk tehát, a tojáshoz fűződő szokások a mithoszokba nyúlnak vissza; valamiképpen az életet, egészséget, jólétet és termékenységet szimbolizálják. A magyar húsvéti szokásokat is ezekre kell visszavezetnünk. Valószerű bizonyíték erre az is, hogy a tojással kapcsolatos szokások a tőlünk egészen idegen és elszigetelt kultúrájú, avagy kultúrálatlanságú népeknél is divatban vannak. Így például a hinduk, perzsák, kínaiak, és egyiptomiak nagy ünnepélyein ma is tojásokat osztogatnak. A németországi Wormsban eszközölt ásatások folyamán több kőkoporsó került napvilágra, melyek egyikében egy női csontváz mellett szép díszítésű hímes tojást találtak. Ez sokféle magyarázatra adhat alkalmat, de legvalószínűbb, hogy itt is valamelyes babonás szokásra, hagyományos szimbólumra kell következtetnünk.

Az orosz népnél is számos tojás-babonát találhatunk. Tojásokat dobálnak keresztül csűreiken és lakóházaikon, hogy tűzvész ellen biztosítsák s ha mégis tűzeset támad valahol, tojásokat vetnek a tűzbe.

Dunántúli népszokás a göcseji mátkázás néven ismert tojás-ajándékozás, mely abban áll, hogy az ifjú legény s a hajadon leány hímes tojást ajándékoznak egymásnak s ennek az ajándékozásnak némi tréfás eljegyzési színezete van. Legtöbbször házassággal végződik. A román között is dívik ilyesféle szokás, csakhogy itt a legények ajándékozzák egymásnak a hímes tojásokat. Ennek eredete abba a korba nyúlik vissza, mikor az ajándékozás a pogány török ellen való bajtársi szövetkezést jelentette. Úgyszintén román népszokás az úgynevezett pomana is: kis-húsvétkor (húsvét hétfőhöz egy hétre) ételneműeket visznek az emberek elhunytjaik sírjához. Ezek között az ételek között legfontosabb és elmaradhatatlan a tojás.

Így lehetne fölsorolni vég nélkül az adatokat, melyek a kérdéses húsvéti szokás eredetére és jelentőségére vetnek világot. Minket azonban főként a tojásfestés, illetve tojásírás érdekel, mely ezeken a babonás alapokon felépülve, különösen régebben, egész népies iparművészeti ágat jelentett.

A legszebb írott tojásokat talán nem a magyarok készítik, de a magyar hímes tojásoknak egészen sajátos, különálló karaktere van, mely ugyanazt a fantáziát és ugyanazoknak a motívumoknak szerepeltetését tükrözi, mint a többi magyar népművészeti ágak.

Mert a tojás-írás művészete nem olyan egyszerű ám, mint ahogyan látszik. Nagy sora és tudománya van annak!

Már magában véve az is érdekes, ha azt a sok tapasztalaton alapuló leleményességet vizsgáljuk,amivel a nép a különféle szebbnél-szebb színeket elő tudja állítani. Egész komplikált és körmönfont vegyész-tudomány foglaltatik bennük. A sárga színt vadalmafa héjából, leveléből, hagymalevél főzetből, vagy kökörcsin-virágból állítják elő. A barnát a vadkörte héjából, a zöldet a bürökből, a kéket a lencséből nyerik. A fuxin, vagy fuxia egész színsorozatot ád: vízben preparálva piros, szeszben zöld, de kék és lila színt is lehet kapni belőle.

A tojásírást egyenesen és kizáróan erre a célra szolgáló szerszámmal, a tojásíró késsel végzik. Írótoll szerű szerszám ez, melynek szára belül viaszkos folyadékkal van töltve. Evvel a viaszkkal rajzolják fel a különféle mintákat. Mikor aztán festékbe vetik a tojást, a megírott részek fehéren maradnak. Az eljárást folytatni is lehet. Az így nyert alapszínre újabb mintákat lehet rajzolni, a tojást újra festékbe, valami sötétebb színbe mártani s most már ez a sötétebb szín lesz az alapszín s az előbbi, világosabb alapszín fogja adni a másodszor rajzolt minták színét. Ezt az eljárást sokszor meg lehet ismételni és a különféle minták valóságos színpompában fognak díszelegni. Az alapszín persze mindig sötétebb lesz, végül is legtöbbször sötétlila, sötétbarna vagy fekete. Csak arra kell ügyelni, hogy az alapszínezést mindig a legvilágosabb színnel kell kezdeni és fokozatosan mártani az egyre sötétebb tónusú festékekbe.

Ha pedig fehér alapszínt akarunk, az egész eddig leírt eljárás után savanyú káposztalébe, vagy ecetbe kell áztatnunk a tojásokat.

A hímes tojások motívumai is megérdemelnek néhány szót. Ezek a minták sokszor a legbámulatosabb fantáziáról tanúskodnak, sokszor pedig egészen egyszerűek. Leggyakoribbak a stilizált természeti képek, az állat és virágmotívumok.

Mivel minket legközelebbről a székely hímes tojások érdekelnek, leírom, milyen motívumok a leggyakoribbak a székely írott tojásokon. Lehet búzafejes, hámos, kantáros, csillagos, berbécsszarvas, gombos, fogas, ujjas, ablakos, békanyomos, bereblyés, pipás, németsipkás, lúdtalpas, fenyőágas, nyárfalapis, szárnyas, égő szíves, meggyágos, pillangós, rózsáskertes, szekfüves, szakramentum, kapcsos, boldogszíves, szomorúszíves, cseremakkos, táblás, tulipános, akáclapis, virágos, oldalrózsás és szíves, napos, rácsos, cserelapis, pimpós, öves-csipkés, öves-ágas, keresztes, hóvirágos, ráklábas, kígyós, békahátas, eperleveles, kapás, ekevasas, tekerőleveles, bankafejes, orsós, kisasszonycsercse (fülbevaló), pettyes, póklábas, sárgarigófészkes, stb. stb. mintás a hímes tojás.

Ha már most elképzeljük, hogy mindezeket a motívumokat és még számtalant ezeken kívül, egymás között tetszés szerint variálni és kombinálni szokásos, fogalmat alkothatunk magunknak a tojás-díszítés motívumainak végtelen gazdagságáról. A cserelapis és tulipános minták ismétlődnek legsűrűbben.

Ami a minták elhelyezését illeti, legszokottabb a kettős beosztású térkitöltés, de gyakran láthatunk négyes beosztásút is.

Sajnos, ma már mind kevesebben művelik a tojásírást, - mind nagyobb teret hódít az anilin festék s a boltokban árult ízléstelennél ízléstelenebb másoló képek, levonó papírok rengetege. Pedig igazán nagy kár, mert, mint népies iparművészeti produktumok is, igen értékesek és szépek ezek a húsvéti hímes tojások.

Aki teheti, nézzen be a kolozsvári Erdélyi Kárpát Egyesület múzeumába (Mátyás király szülőháza) és szép régi mennyezetfestések, kalotaszegi varrottasok és gyontáros ládák között talál majd két üvegszekrényt, telisded teli gyönyörű mintájú hímes tojásokkal. Igazán érdemes megnézni azokat. Ámbár legnagyobb részük meglehetősen napszívott, elmosódott és kifakult már, akárcsak a mi tűnő, régi szép népszokásaink.

És mint az öntözködő, hímes tojásos, gyerekkori húsvétok emléke...

(Forrás: Dsida Jenő: Út a Kálváriára - Válogatott versek és prózai írások, Vigilia Bp., 1985.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése