Krumplivirág, krumplivirág,
tenyésztett szomorúság.
Anyám kertjében némaság,
krumplivirág, krumplivirág.
Petrezselyem, zöldmák, kapor
álma mögött a krumplibokor,
krumplivirág, krumplivirág,
tenyésztett lágy szomorúság.
Nézném Párizs, New York tornyait,
s nézem sejtből tódult tornyaid.
Nézném az óceán halait,
s nézem növényi-habjaid,
krumplivirág, krumplivirág,
szelíd rokonom, krumplivirág.
Alul a bíborló anyag
sötétjében a duzzadó agyak,
s fölül rezgő szomorúság,
krumplivirág, krumplivirág,
sok tikkadt mécsláng fuldokol,
zöld ravatal, krumplibokor,
zöld szerelem, sárga és lila
hús-zacskók szerelem-nyila
beszél az úr követével,
az ultraviola fénnyel.
Krumplivirág, krumplivirág,
kitenyésztett szomorúság,
te is csak az vagy, ami én,
halálos emberi-remény,
e kiszáradt tenger-fenék
megművelt kertjében fény-kerék,
egy-törzsbe-forrt asszonycsokor,
krumplivirág, krumplibokor.
Benned is az a nedv sustorog,
a sejtek közt föl-lezuhog,
ami hajt boldog állatot,
embertelen ember-bánatot.
lágy plazmák, dördülő magok
közt világítva fölsuhog
és merengve lebegteti szét
léted üveg-rongy zerkezetét
az értelmes szép lázadás,
a hidraulikus víznyomás.
Fénygyűjtő, okos tükreid
értik a hidrogén robbanásait,
s küldik tovább a robbanást,
használni a nap-pusztulást.
Páfrányok csókja, néma kor,
krumplivirág, krumplibokor,
te is a tenger álma vagy,
s most hűségem virága vagy,
benned a rózsa fölforog,
mállva és fojtva tántorog,
tapad az egyszemű huga,
az eszméletlenség csillaga.
Nézném London vas-hídjait,
s nézem hús-ívű szirmaid.
Te is csak az vagy, ami én,
halálos emberi-remény,
te is az ember álma vagy,
mert hűségem virága vagy,
kitenyésztett szomorúság,
krumplivirág, krumplivirág.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 49-50. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése