2016. jan. 25.

Kiss József: A mindennapi kenyérért






Kenyeretlenségtől óvj meg uram, minket,
A mi házunk népét, a mi gyermekinket.
Kenyeretlenségtől,
Nyomortól, inségtől,
Uram, óvjál minket.

Betevő falatunk panaszos ne légyen,
Ne tapadjon hozzá se önvád, se szégyen,
Özvegy, árva könyje,
Gondoknak özönje
Álomtalan éjen.

A kezünk munkáját, véres verejtékünk,
Áldd meg, te nagy isten! könyörögve kérünk.
Ki adsz vadnak hálást,
A vadonban szállást,
Adj kenyeret nékünk!

A kegy asztaláról hulladék morzsára,
- Melynek földig érő megalázás ára -:
Ne szoruljunk soha
Másoknak mostoha
Kemény jóvoltára.

Egyedül tiédre, a te kegyelmedre,
A te bőven osztó, tápláló kezedre,
Éltető napodra,
Rengő harmatodra,
Siró fellegedre. -

Óvj meg földhöz ragadt lelki szegénységtől,
Amely nem álmodik csak puszta kenyérről.
Ami bennünk lélek,
Az keressen téged
És emelkedjék föl.

Napi munka után intsen nekünk óra,
Fogékony magasztos szárnyalásu szóra
Bölcsek ajakáról,
Amely pusztulástól
A lelkünket ójja!

(Forrás: Kiss József: Ünnepnapok - Bp., 1888.  Franklin-Társulat nyomdája)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése