Négy napja már, hogy meghalt szegény ember,
s csak várt a holtak közt, s vak időtlenség
lengte körül, s fehér halotti leplét
szél dagasztotta. S fázó félelemmel
sötét bűneit számlálta magában
s nem tudta, mire vár. Húsát és csontját
a túlvilági fények átragyogták.
S egyszercsak Hang viharzott át csodásan
a Csend Birodalmán s a holtak seregén:
„Lázár kelj fel/” S azonnal megértette
a holt s felsóhajtott örömrepesve.
S mint a bűnös, kit a kegyelem és remény
új életre gyújt -, Lázár a kötelékek
közt bukdácsolva, sírjából kilépett.
(Forrás: Ölbey Irén: A
béke győzelem Ecclesia 1982.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése