Regény?
keretes elbeszélés? az Anyának lelki keresztmetszete?líra?
Meghat, érdeket keltő eseményt is ad, itt-ott drámaivá feszül, de valami mégis
agyon hiányzik belőle. Nagyon sok és nagyon kevés egyszerre. Az anyák és a
lányok megkönnyezik a szegény Rozálka kálváriás életét; mert az anyák
szomorú-szép emlékeikre gondolnak vissza. Ezek a sorok minden anyának
lepecsételt titkait pattantják fel. És könnyezni kezdenek a lányok is: ez lesz
a sorsunk...
1.
Így
látják a nők: Kosáryné Réz Lola a nők írója, a sokrétű és komplex női
lélek búvárlója. Új könyvével eleven rétegek mélyéig nyúl le, meghatóan és
átéléssel. Egy-egy sejtetés lopódzik bele a meleg és véres leírások közé,
egy-egy megjegyzés, mely csak az asszonyok értőbb és érzőbb szívéhez szól.
Asszonyok, lányok, olvassátok ezt a könyvet, mert élmény és enyhülés.
2.Szól
a kritikus és kérdez: A könyv valóban meghat, ösztönös merészségeivel,
cikornyátlan lírájával. Még a henyeségek is megbocsáthatók. De: hol van az a
súly, mely a csorduló líra rétegei alá húzza le az elmélyedő lelkeket? Hol az a
tárgyi indíték, mely személyi ügynél többé tenné az egész könyvet? Miért válik
helyenként ércessé a nyelv, mikor a víziók ködös és elomló súlytalanságát
akarja érzékeltetni? És miért ilyen
bántóan olvad össze a valóság és a képzeleti játék? Néha az az ember érzése,
mintha valami sűrű, víziós ködben belebotlanék egy goromba sziklába. Vagy érdem
ez? Művészetnek tudjuk-e be, ha az írónő beleapplikálja a képzeletbe a
valóságot és a valóság világának a hitelességét a képzelet felelőtlen játékával
csorbítja meg? A részletek: költészet. Az egész: ?
De
a könyvben mindig van valami érték: egy finom asszonyszív áradó melegsége és
eszméltető bölcsessége.
Baráth Ferenc
(forrás: Vigilia V. évf.
1939. május)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése