Valaki említett egy lánynevet.
Azt válaszoltam, hogy nem ismerem.
Majd elmerengtem: várj csak, Istenem,
lehet.
S mint meglepett bányász, ki megremeg,
míg szenet csáklyáz nagy gondok tövén,
s ős földrengések mélybe zárt kövén
remek
lepréselt régi pillangót talál
melynek szárnyán az őstavasz Pazar
napfénye ég és rájön a zavar,
s csak áll:
így állok én. Egy régi lánynevet
idéztek, s most szénszínű gond-verem
mélyén őspillangót tart tenyerem:
nevet!
(forrás: Mécs László:
Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése