E kis öbölben itt – ó drága ékszer –
Vad élet is nyüzsög és nyugalom van
S naponta kétszer
A céltalan, de boldog óceán jön és megy, mint
a fény az ablakomban.
Én itt, magas sziklák alatt – a roppant város messze,
mint az ég –
Leülök és a föld ringat, akár a hintaszék.
Hiányomat nem érzi a világ, tovább rohan;
S ha minden munka véget ér, hazudni nem fognak sokan,
- Hatalmas az igazság – és majd győzni fog, mint győz
az irgalom,
Bár nem törődik senki véle; győz-e vagy sem, mégis
győzni fog majd egy napon.
(Ford.: Végh György)
(forrás: Vigilia V. évf. 1939. május)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése