Saláta Sára sutban
sír, sír a képeskönyvben,
mert sorsát rímről-rímre
már nem becézi ujjad.
Nem vágysz a térdeimre.
Mackók, beszélő bábuk,
zsiráfok szerteszéjjel
és bíbornyelvű kéjjel
furcsán vigyorg a krampusz.
Mi történt itt ma éjjel??
Szobrászod lett a Szépség
s megdöbbent: nőnek mintáz
az álom-titku véső!!
Megcsókollak sietve,
tán nem lesz még ma késő.
Megcsókolom sietve,
mi megmaradt belőled:
két édes gyermek-orcád.
Tündér-tó vár titokban
s mögötte Bakfisország.
Merengek majd a tónál
mint tyúkanyó, ha fészkén
nem csirke kél, de hattyú
s parton topog, ha úszik
el a tündéri fattyú.
Bemégy mint gyermek-hattyú
a csók-zenéjű tóba
s kikelsz mint büszke tündér
és meghal „bécsi”-voltom,
ha messzeségbe tűntél.
(forrás: Mécs László:
Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése