Ő volt a ház kakasszója,
alkonyati altatója,
karácsonyi harangszója,
mikulási öröme.
Álmaimnak pecsétőre,
nemességem kutyabőre,
pelikánom s arany csőre
öntestével etetett.
Soha nem kért, mindig termelt,
kamrát töltött, krumplit vermelt,
szeretetet, arany kendert
tilolt, - s négy szál inge volt. –
Ő volt a ház nyugodalma,
arany derűm arany malma,
betlehemi arany szalma
bárány-éveim alatt.
Egyhelyben élt mint a nagyfa
kis naprendszer külön – Napja:
nagy család apraja-nagyja
szíve körül keringett.
S hogy ne rúgjak ki a hámból,
Rendből, én a világ-vándor
üstökös: ő a magányból
imák láncán őrizett.
Jó volt járni legénykedve,
beszagolni minden kertbe,
- a míg otthon várt remegve
a szívétől színes csend!
Ő volt a nagy Számonkérő,
bíró, de nem elítélő,
bűnt erénnyé átzenélő
kristályhúrú anyaság.
Most, hogy elment, árvalettem,
beborult az ég felettem,
- s itthon elszíntelenedten
szívtelenül kong a csend.
Királyhelmec, 1943. nov.
5.
(forrás: Mécs László:
Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése