Azt írtad, apácák virágos rácsa
vigyáz rád, s harmadik osztályba jársz már,
- de három babádat beloptad s játszol
gunyoros társnőktől elbújva, titkon.
Zsuzsika, játsszál!
Fészekből kihullott kismadár, játsszál:
ne tudd meg, mi vár rád a Madarásznál,
szíveknek lépeket lerakó, ősi
csont-testű, lyuk-szemű vén Madarásznál.
Zsuzsika, játsszál!
Játszik a Földünk is: menyasszony-táncot
forog a vőlegény-Nap körül, táncnál
kedvesebb játéka a divat: lombba,
virágba öltözik-vetkezik folyton.
Zsuzsika, játsszál!
Anyád is játszogat: te vagy a bábu,
szívének minden szép galambja rádszáll,
öltöztet-vetkeztet, ruhákat csókol
rád fényből, imából, anyai könnyből.
Zsuzsika, játsszál!
Mindnyájan így jártunk, mint te most: Isten
Szívéből, fészkünkből kihulltunk, vád száll
sorsunkra: idegen, hidegen gyötrő
itt minden, míg Haza visszatalálunk!
Zsuzsika, játsszál!
Idegen, hidegen rácsozó sorsunk
becsap, hát börzével, bordallal, lábszár
szöktével, sportokkal, imával, csókkal,
ördögi harcokkal kábítjuk szívünk.
Zsuzsika, játsszál!
Zsuzsika! muzsika, költészet, szárnyas
paripa, karika kell s bűvös nádszál:
elűzni utunknak halálos csöndjét,
temetőnk vár reánk, sír-szájjal ásít.
Zsuzsika, ne lássad sokáig: játsszál!
(forrás: Mécs László:
Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése