Jaj, de falánk ez a város,
Ez a cifra, ez a fényes!
Elnyel minden verejtéket,
Mégis, mégis mindig éhes!
Le se perdül, le se hull még
Nehéz gyöngye a munkának:
Már bekapja... Bánja is, hogy
Jut-e kenyér a munkásnak!
Hej, de szebb is a tanyákon!
Hej, de jobb is a falukban!
Fészkel immár ott is a gond,
de öröm is be-besurran.
Omlik ott is a verejték,
De a termő rög az ágya:
Megadja a mindennapit...
Van kalásza... van virága...
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése