Mikor a lantod
Dalra fölajzod:
Mily csoda csillag gyúl a szemedben!
Némul a zsongás,
Földi zsibongás,
Halk suhanással mind tova rebben.
Tiszta sugárnak,
Isteni lángnak
Homlokodon ég dicskoszorúja:
Zendül az ének,
Tör fel az égnek:
Szent a derűje, szent a borúja.
Óh be szeretném
Álmatag estén
Lantodat, édes, csókkal övezni!
Csak susog ajkam:
Lelke a dalban!
Csillagos álmát hagyd szövögetni!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése