E kis falu lágy ölében
De megpihen az én lelkem!
Érzem, hogy a multak árnyát
Lassan-lassan elfelejtem.
Mikor gyöngyén az esti szél
Homlokomat simogatja:
Borújának az utolsó
Foszlányát is tova hajtja.
Kis világom enyhe csendje
Minden gondot úgy eltemet:
Csak virágos fákat látok
S nem vigyorgó embereket.
A jó Isten a szomszédom,
Itt van mindig közelemben:
Ha egy madár szól az ágon,
Ha egy levél meg-megrezzen.
S ha páromtól elszakadok
S alkonyatkor visszavárom:
Melegebb az ölelésem,
Édesebb a boldogságom.
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése