Fecske hozta? Szél sodorta?
Úgy elnézem andalodva
Ezt a hervadt színehagyott szál virágot.
Mely könyvemben most itt sárgúl,
Melyik rengő, dalos ágrúl
Illatozott, mosolygott be egy világot?
Révedezve jár az elmém,
Mintha, mintha emlékezném!
Látom is már azt a nyíló rózsafát is!
Hányszor lepte tarka lepke!
Hányszor súgta csendes este
Édes nevét álmodozva a madár is!
Arany pille hímes szárnya
Viszi lelkem messze tájra,
Elringatja délibábos rónaságon...
Napsugaras kék ég alatt,
Ahol ez a rózsa fakadt,
Ott volt az én rejtve rejtett kis világom!
Rózsa gallya, hogy behajlott!
Hány levelet besóhajtott,
Ha bucsúkönny reszketett a két szememben!
hogy virított minden ága!
Hogy piroslott a virága,
Mikor látta fölragyogni a szerelmem!
Én kis kertem, én világom,
Földre szakadt mennyországom,
Hogy varázslod bánatom' is szent örömmé!
Boldogságom szép szigetje,
Piros rózsa, tarka lepke,
Vissza-visszasír a lelkem mindörökké!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése