Min tünődöl? Mért vagy oly bús?
Édes párom!
Ne is mondd el, hiszen úgy is
Kitalálom.
Úgy-e elszállt a szivünkből
Az örömnek pacsirtája?
Úgy-e nem volt puha fészek
A tanyája?
Hollómadár kavarog a
Levegőbe',
Úgy megrezzen, megrázkodik
Szivünk tőle!
Jaj csak ezt az üres fészket
Én Istenem, meg ne lássa!
Be ne födje mindörökre
Sötét szárnya!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése