Édes lányom, gyöngyvirágom,
Borúlj a szivemre!
Nézzed csak, a rózsaágon
Ring egy tarka lepke.
Mesélek, mint nem is régen,
A jó öreg karosszékben,
Hallgasd meg csak szépen!
Hol hagytam el? Hogy is kezdjem?
Liliom légy mindig, lelkem!
Mosdjál az ég harmatába,
Törülközzél napsugárba!
Édes lányom, gyöngyvirágom,
Borúlj a szivemre!
Nézzed csak, a rózsaágon
Még ott ring a lepke.
Kit az Isten melléd rendel,
Szeresd örök szeretettel,
Sziveddel, lelkeddel!
Nagy az élet, sok az útja,
Sivó homok ha befutja:
Mindig csak egy csillagot láss,
Világítson bár ezer más!
Édes lányom, gyöngyvirágom,
Borúlj a szivemre!
Nézzed csak a rózsaágon
Nem ring már a lepke!
Száll az idő, csak most látom,
Mint a madár, sebes szárnyon,
Mint egy édes álom.
Itt ülök a karosszékben,
Mesélek, mint nem is régen...
Mégis, mégis más a mesém!
Könny reszket mindkettőnk szemén.
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése