Soh'se csendül itt a harang
Temetésre olyan búsan,
Mint a kéklő hegyeken túl,
Ami csendes kis falunkban.
De minek is sírna-rína,
Úgy se hallják itt a hangját!
Meghúzhatják a városnak
Valamennyi nagy harangját.
A templomba se hivogat,
Olyan buzgón, olyan szépen,
Lótó-futó embereknek
Nem csendül meg a szivében.
Minek is itt Istenháza,
Tán ő maga sem lakója,
Elköltözött ő is régen,
Hej, ki tudja, hogy mióta!
De másként is csendül otthon!
Hallja falu, tanya, puszta...
Hivó szavát ide hallom,
Tán az Isten maga húzza!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése