Barnúl már az alkony szárnya,
Este is lesz nemsokára,
Szél sóhajtgat, reszket a fa levele.
Nyugszik is már a nap ágyán,
Még egy végső mosolygásán
Aranyos lesz, biboros lesz
Takaródzó fellege.
Húnyó szeme sugarából
Kigyúlad a csillagtábor
Szelid fénnyel világító mécsese,
Hogy virasszon a világon,
Sötét éjjel ránk vigyázzon,
Az egeknek mind megannyi
Fönn ragyogó őrszeme.
Lelkemen egy sejtés száll át:
Bontogatja már a szárnyát
Éltemnek is estre hajló korszaka!
Vajjon az én alkonyomnak,
Leáldozó bús napomnak
Lesz-e fénye, mosolygása?
Kigyúl-e a csillaga?
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése