Esti félhomályban,
Álmodozó csendben
Mesélget a párom...
Gyertya gyujtásáig
Mult időnknek útját
Vele mind bejárom.
Be van szórva végig
Sárgúló avarral:
Lehullott reménnyel.
Dudorászva hordja,
Kavarja, sodorja
A szél szerteszéjjel.
Szedjünk egy marékkal
Abból az avarból:
Lehullott reményből...
Hátha újra kihajt
Még mindig ábrándos
Szivünk melegétől!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest, 1911. Singer és Wolfner KÖnyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése