Amerre csak nézek,
Amerre csak járok:
Hegyen, völgyön, bérc tetején,
Szakadékok szirtereszén
Kenyérmezőt látok.
Kiirtják az erdő
Madárfészkes fáját:
Turbékoló vadgerlice,
Sírva síró fülemile
Leveles tanyáját.
Gyöngyvirág bölcsőjét
Ekevas hasítja:
Mindig, mindig csak kenyérről,
Hullva hulló verejtékről
Zeng már a pacsirta.
Hol van az imbolygó,
A zizegő nádas?
Hová lett a sík legelő?
Gyepes-hantos ősi mező?
A gémes kútágas?
Isten veled, bíbic!
Bukdácsoló szárcsa!
Eltünik már az a világ,
Az a régi tündéri láp:
Hasadó barázda!
Pásztortűz helyén is
Mi játszik a széllel?
Búzakalász, rengő-ringó...
Egyre búsabb a tilinkó
Csillagtalan éjjel.
Kenyérmezőt látok,
Akármerre nézzek...
Kevesebb a kenyér mégis!
Keserű az a kevés is
Istenadta népnek!
Istenem, ne vedd el
Zöld erdő zúgását!
Turbékoló vadgerlice,
Sírva síró fülemile,
Furulya szólását!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése