A hol a te dalos szived majdan
Álmodik egy elsóhajtott dalban,
Borostyános, könnyes hant alatt:
Megpihenni én is oda vágyom!
Rám is akkor borúljon az álom,
Mikor a te szived megszakad!
Oh, ha ott is összekulcsolódna,
Hogy egyszerre, együtt porladozna
Lehanyatlott, fáradt két kezünk!
S fának ága, mely porából kelne,
A lombjában összeölelkezve
Folytatná majd páros életünk.
Porló szivünk virágébredése
Együtt küldje illatát az égre,
Mosolya is mindig egy legyen,
Hogy meglássák a mi áldomásunk,
Hogy meglássák örök boldogságunk,
Hadd tudják meg: mi a szerelem!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest, 1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése