Édes Alak, kedvelt Efztergam’ ritka Szülöttye!
Menny fzaporán Honnyunk’ Szépei’ karja közé.
Menny: sokat élve találfz, kiknek jó fzíve lobogva
Míg nem voltál is, lángola érted, Alak!
Menny: sokat élve találfz, kiknek fzültésed öröm volt,
’S leffz fzületésed után léted’ ölelni nagyobb.
Menny: sokat ülve találfz a’ fzép Toilettnek elötte:
„Itt vagyok, Édes!” fzólly, ’s keblire dülve sohajts.
Menny: sokat a’ boldog fzerelem’ karjába’ találván,
Kérd: köztök légyen néked is élni fzabad.
Ott, hol az élet báj, fzív csendes, béke öröklő:
Ott fesel a’ jó lét néked is, édes Alak!
Menny: sokat oh ismét zavaros fellegbe’ találfz fel,
A’ kiket a’ fzerelem’ kínnya törődve eméfzt.
Szánd őket, mint Hív, potyogó könnyekre fakadván,
„Édes Szép! érzem kínnyaid’” egybe rebegd.
„Fogj kezet, adgy fzivet, ’s örökös hívséget ajánlok,
„Csak hívem légy, mint Néked Uránia hív!”
Forrás: Uránia Nemzeti Almanach 1. évf. – Esztergom, 1828.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése