Kartsú termet, ébredt lélek
Ékítsék azt, kiért élek,
Kit fzereti vágyok én;
Bárgyú jóság, tréfás elme
hat egyedül a fzivemre,
Nem kép rabja vagyok én.
Nagyon ifjú játfzni való. –
Tellyes legyen,- s fejér mint hó
Mellye gyöngy két hullámja.
A barna a többi között
Tetfzik nekem minden fölött;
Forróbb kénye fzikrája.
Ehez aztán még járuljon,
Hogy énekljen és tántzoljon,
S ki lefz hozzá fogható?
Mondjad csak meg lányismerő,
Nem bir e egy orfzágot ő,
Ki Kedvese hasonló?
Forrás: Uránia Nemzeti Almanach 1. évf. – Esztergom, 1828.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése