Tenger a sziv, benn aranyhal
A sikamló gondolat –
Néha csendben, majd csatával
Gyöngyöket hordoz magával
S eltünése pillanat.
Mérhetetlen tenger a sziv, -
Sajka benn az érzemény,
Melly a szivet tettre inti,
Örvényeit nem tekinti –
S rajt vitorla a – remény!
Szállna ez; de merre merre?
Biztos partot hol talál?
Egy sötét pont áll előtte,
Melly hajóját megkötötte
S e sötét pont a... halál!
S csak egy lámpa sincs körüle,
Hogy világosság legyen –
Néz a távol éjjelébe:
Tudja ég mit rejt ködébe?...
- Merre szálljon, mit tegyen?...
Tenger a sziv, benn aranyhal
A sikamló gondolat –
Felszáll a víz bársonyára:
S semminek nem jő nyomára,
Míg türelme megszakad –
S látja, hogy a lét hajóján
Horgonyunk a hit maga –
S hogy: ki eztet elvetette
Nem világolhat elette
A megnyugvás csillaga!
Forrás: Őrangyal – Vallási Almanach Pest, 1848.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése