Én Istenem, ne hagyj elveszni minket
Égő vágyakkal teljesítlenül!
Adj hosszu, győztes éltet annak, a ki
Helyetted a királyi székben ül.
Adj a szegénynek jó urat, s alatta
Békét és mindennapi kenyeret;
Tudod, hogy őt az ág is huzza sokszor –
S elnyomva élni valljon ki szeret?!
Töltsd meg kereszttel földét aratáskor,
Rá uj megváltás képe e kereszt:
S hálául értted, int egykor Te értte,
Fölmetszett kebeléből vért ereszt.
Adj a nagy urnak székes birodalmat,
S beléje hűséges jobbágyakat,
Kik nem lehetnek pártos angyalokká,
Ha bár inségben szívök megszakad.
Adj néki fényt, pompát s arany nyereggel
Tajtékzó mént, melly ritka helyt terem,
Csak azt ne engedd meg, - hogy lovagoljon
Istenséged másán... az emberen.
Hallgasd meg szent imáját e nemzetnek,
Melly önmagán dúl ellenség helyett;
Emeld magasra országunkat, hogy csak
Mennyország legyen a miénk felett:
De ugy ám, hogy vallásnak és erénynek
Emeljen legdicsőbb oltárokat,
Mert Isten nélkül a nemzet csak ollyan,
Mint egy ragadva dúló bőszfogat.
Hallgasd meg a szegény koldús imáját,
Az éhes Lázár jajgatásait;
Ne engedd, hogy becsukják ő előtte
A fényes palotáknak ajtajit.
Töltsd meg tarisznyáját fehér kenyérrel,
Mint lelke ártatlanságtól fehér:
S melléből egy fohász, szemében egy köny...
Egy millió fohásznál többet ér.
Adj kincset a sovár keblű fukarnak,
Halomra szórd előtte mint a gazt:
De észt is adj melléje néki,mellyel
A holt érczhez való becset ragaszt.
Adj észt melléje, melly megsúgja néki, -
Hogy pénzt a sírba vinni nem lehet,
S itt száritson fel árvák s özvegyeknek
Szeméről azzal véres könyeket.
Add meg mindenkinek, miért sovárog,
Mi vágy ég lent, szivének rejtekén:
De ugy ám csak, ha szent a czél előtte, -
Mert bünös vágyakat nem értek én.
S ha végre még szabad csupán csak egyért
Buzgó kebellel felkönyörgenem:
Im hallgasd meg legárvább gyermekednek
Ez egy fohászát, édes Istenem!
Nem kérek én dicsőséget, s hatalmat;
Szivemben illy vágy még helyt nem talált.
Adj nékem mindennél sokkal dicsőbbet,
Adj nékem, Isten!... szép, csendes halált!
Forrás: Őrangyal – Vallási Almanach Pest, 1848.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése