2016. okt. 22.

Sujánszky Antal: Játszó gyermekek





Míg anyjuk önfeledten
Vig társaság között
Hiú szivéletébe
Kéjgyöngyöket fűzött,

Az őrzetlen szobából
- Ki mondná meg neki? –
Az erdő mély ölébe
Kifutnak gyermeki.

Ott könnyü lesz mulatni
A sűrü lomb alatt;
Kifogni a patakból
Sok csillogó halat.

Melly szirteken keresztül
Kergetve árvizét,
Elönté a lapálynak
Virágdús szőnyegét...

Hol van, ki visszatartsa
Az áradó gyönyört,
Melly őrizet-hiányban
Korlátain kitört:

Kitépik a lepének
Aranyló szárnyait:
Hangos kaczajjal űzik
Egymásnak árnyait.

S leszelve mind előttük
A rózsák bimbaja,
Mint egykor a töröknek
Hazánkban rút faja.

Leülnek a pataknak
Sikos gyepoldalán;
Az édes élv derűje
Ég arczuk hajnalán.

S köröttük e vadonban
Ezernyi vész lebeg,
A sziv e gondolatnál
Ijedve fölremeg...

S míg anyjuk önfeledten
Vig társaság között
Hiú sziv-életébe
Kéjgyöngyöket füzött:

Miért hogy a vadonban
Bajuk nem eshetett?...
Őrangyaluk virasztott
A kisdedek felett.

Forrás: Őrangyal – Vallási Almanach Pest, 1848.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése