Mint új gazda, figyelem most időnket,
s tikkadt napokban felhőket lesek,
hogy hullassanak esőt a vetésre,
duzzadjanak a gabonaszemek.
Tudom, így jut nagyobb és jobb kenyér majd
mindannyiunknak, és zsír is lesz elég,
ha bokrosodnak a kapásnövények,
s kocának, lúdnak jut bő eleség.
Ha nincs is földem, kertem és dús vetésem,
ha csupán betűt vetek és aratok,
hazám holdjai nekem is teremnek,
a közös jóból most már részt kapok.
Nem tengek már gyökértelen, mint régen,
munkám jogán nekem is jut falat,
szép új hazám a szellem dús mezőjén
jó szerszámnak fogadja tollamat.
S mind, kik ecsettel, szobrászi eszközökkel
vagy toll hegyével ásunk és vetünk,
ha jó magot hintünk e
föld ölébe,
tudjuk, megterem a mi kenyerünk.
S kik valaha az ezerholdak árnyán,
mint tücskök éltünk, énekes koldusok,
zenénket most jó munkának becsülve,
e föld tejéből nekünk is csurog.
Gazdák vagyunk, részesek új hazánkban,
teremtő kedve zengő ütemét
mi fogjuk össze új harmóniákba,
mint egy hatalmas, boldog, nagy zenét.
Forrás: Várnai Zseni: Vers és virág – Versek, 1945-1972.
Szépirodalmi Könyvkiadó 1973.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése